1. Attila lakomája, 1870.
(Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Attila az európai hunok utolsó és leghíresebb fejedelme. Attila kora egyik leghatalmasabb birodalmát uralta 434-től haláláig. A jelenet a hun fejedelem erdélyi fapalotájában játszódik, a nyers erőtől duzzadó uralkodó mellett legkisebb fia, Imák ül. Az előtérben két hódoló dalnok hősi éneket ad elő, melynek hatására a kiöregedett hun harcosok szomorkodnak, a fiatal vitézek vigadnak. Jobbra római katona és a történetíró Priszkosz rétor alakja.
2. Ónodi országgyűlés, 1864.
(Országház, Budapest)
A II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676 – Rodostó, 1735) által - az osztrákok (labancok) ellen 1704-1711 között - vezetett szabadságharc fényes pontja ez az 1707-es esemény. Törvénybe iktatták a Habsburg-ház trónfosztását, megerősítették Magyarország és Erdély szövetségét, adót vetettek ki az országra, melynek fizetéséhez a nemességnek is hozzá kellett járulnia. Az előtérben az ellenálló lekaszabolt Thúrócz megyei képviselő.
3. Újoncozás 1848 előtt, 1861.
(Magyar Nemzeti Galéria)
Az olasz‒osztrák háború idején történő erőszakos besorozásra reagált a festő, áttételes címével viszont a korábbi időszakra utalt a korabeli cenzúra miatt. A katonák néha tíz évet is leszolgáltak hazájuktól távol, az osztrák hatalmi érdekek bábuiként, a Habsburg Birodalom más tartományaiban, háborúiban, mire hazatérhettek.
4. IV. Béla menekülése, 1882.
(Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
1241-ben tatár hordák pusztították Magyarországot, a király egész családjával és udvartartásával menekülni kényszerült, a betolakodók egészen az Adriai-tengerig, Trau (Trogir) váráig üldözték. Születendő gyermekét (Szent Margit) az ország megmeneküléséért ajánlotta fel. Az éjszakai jelenetben éppen lovat vált a király, a háttérben a tatárok közelednek.
5. Mohácsi csata, 1856.
(Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa)
1526. augusztus 29-én zajlott, és a magyar seregek törökök elleni vereségével végződött. A kép középpontjában a Magyar Királyságot megszemélyesítő fiatal huszár látható, aki térdre bukott lován boldogasszonyos lobogóval a kezében. A halott Tomori Pálnak (1475‒1526), kalocsai-bácsi érseknek, a magyar seregek vezérének tetemét emberei mentik. Jobbra a menekülő II. Lajos magyar király, aki később a megáradt Csele-patakba fulladt. A gyászos eseményt a 150 éves hódoltság időszaka követte.
6. Széchenyi és Deák kora, 1875.
(Falkép a Magyar Nemzeti Múzeum díszlépcsőházában)
Bal oldalon Petőfi Sándort és Kossuth Lajost láthatjuk a nemzeti lobogóval, középütt Széchenyi István a "legnagyobb magyar", tőle jobbra Deák Ferenc a "haza bölcse" ül, aki mögött Batthyány Lajos, Damjanich János és Perényi Zsigmond aradi vértanúk, valamint Eötvös József kultuszminiszter állnak. A történelmi pannó a magyar reformkor, a szabadságharc és kiegyezés nagy alakjait jeleníti meg.
7. Karađorđe meggyilkolása, 1863.
(Nemzeti Múzeum, Belgrád)
Karađorđe (Petrovics György, 1762‒1817) a török birodalom elleni szerb felkelés vezetője óriási népszerűségnek örvendett az 1804 és 1813 közötti időszakban. A felkelés vérbe fojtása után a Habsburg Birodalomba szökött és emigrációban élt. Amint hazatért, 1817-ben Miloš Obrenović parancsára megölték a Szendrő melletti Radovanj faluban.
8. Nyáry Lőrinc és Perky Gábor elfogatása, 1853.
(Magyar Nemzeti Galéria)
1552 szeptemberében az észak felé nyomuló törökök nagy erőkkel ostromolták meg a szolnoki várat, és a nagyrészt idegen zsoldosokból álló sereg az éj leple alatt megszökött, de Nyáry maroknyi hűséges emberével a végsőkig kitartott. Török fogságba esett, és a konstantinápolyi Héttoronyban raboskodott.
9. Imre király elfogja lázadó öccsét, Endrét, 1857.
(Magyar Nemzeti Galéria)
III. Béla Árpád-házi magyar király két fia közül Imre volt az idősebb, így ő örökölte a trónt, de öccse, Endre, akinek keresztes hadjáratot kellett volna vezetnie, a hadra szánt pénzből harcot kezdett testvére ellen. Imre sérthetetlenségének tudatában egyedül, fegyvertelenül ment át Endre táborába és foglyul ejtette.
10. IV. Kun László és Habsburg Rudolf találkozása, 1873.
(Magyar Nemzeti Galéria)
A téma az osztrák‒magyar történelem korai idejéből (13. század) való, amikor a Habsburgok trónját a magyar kard először segítette meg a morvamezei ütközetben. Középütt a legyőzött Premysl II. Ottokár holtteste, mellette térdelő fia.
11. Korona és kard, 1860.
(Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Csák Máté felvidéki oligarcha esküje III. Endre királynak, az Árpád-ház utolsó uralkodójának Ladomér esztergomi érsek jelenlétében 1293-ban. Erzsébet hercegnő apja halála után Töss kolostorába vonult.
12. Priamos Hektor holttestét viszi Trójába, 1877.
(Magyar Nemzeti Galéria)
Hektor trójai herceg, Priamosz király és Hekabé legidősebb gyermeke, a vár parancsnoka volt, akit a spártaiak oldalán harcoló Akhilleusz megölt, s bosszúból nem akarta visszaadni holttestét. Végül a király könyörgésére és Apolló nyomására a 9. napon visszaadta a romlatlan állapotában megőrződött holtat, hogy tisztességben eltemessék. A kompozíció középpontjában háttal özvegye és árva fiacskája zokognak, mellette húga és anyja, a jobb oldalon öccse, Paris siratják.
13. Honfoglalás, 1896 előtt.
(Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
A milleniumra tervezett triptichon középső darabjának vázlata, a kép monumentális végső változatát Than végakaratából szülővárosának ajándékozta, melyet az új államhatalom 1918 után megsemmisített. A honfoglaló magyarok hét vezére a fehér lovon ülő Árpád fejedelemmel az élen, a Vereckei-hágónál kialakított sátortáborukból a Kárpát-medence meghódítására indulnak, totemállatuk a Turul madár (Kerecsensólyom) vezetésével. A kép két oldalszárnya a vérszerződést -amit a hagyomány szerint a hét vezér : Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm kötötte még Etelközben-, és a szlávok hódolatát ábrázolta.
